Szélmalomharc...

Átlagos vagyok, hátrafésült fehér fogaim vannak, a lábam a földig ér, mindkettő egyforma, de különösen a bal.Vállig érő barna szemem van, a hátam nincs elöl és csak egy anyám van.A jobb fülemre alig látok.A bunkóságnak is van határa, csak én nem ismerem.Mostanság mindig arra kelek, hogy már nem alszok.Szabadidőmben háromlábú lila fókákat idomítok aranyásásra, de az is jó ha olajat találnak.Hobbim ......a vadgesztenyeszelidítés, szomorúfűz vígasztalás, valamint a 100 méteres véraláfutás.Elég bizonytalan vagyok, vagy mégsem? A válaszom egy határozott talán!Tegnap esett az eső és a bokám térdig ázott.Sajnos meg kellett tapasztalnom, hogy a mosómedve akkor is repül, ha kigyulladt a szökőkút.Sokak szerint szörnyűséges ember vagyok, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon...

Hány átvirrasztott éjjel 
Hány álmot téptem széjjel, 
Arcod lassan ködbe vész. 
Hálót fon körém az éj, 
Tisztán száll az imám, 
Álmokból szőtt magány, 
Csak egy hang a zongorán..

Varázslat ez az alázat
Hiszen, csak elpazarolt percek
Bárki lehetsz tőlem
... Én megvetően
Mondom, hogy
Nem ismerlek

Mindig egyedül voltam
És biztosan tudtam, hogy
Soha, senki nem védett
Ez a mindent átitató
Mindenható átok belém égett

Keresem a helyemet
A glória a fejemet
A kötelező rosszon túl vagyok
Én egyre jobban tudom
Mindig gyengébb minden pofon
Amit búcsúzóul még majd megkapok

Azt hiszem, bármi jobb lehet ennél
Az életem maga a légüres tér
Az egyetlen szép az lenne
Ha bennem lebegnél

Gyűlölök vakon várni
Történjen majd bármi
Úgyis leleplezlek
Vagy felfedezlek

 A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass.

 Annyi mindent képes adni az élet. Boldogságot, szomorúságot, csókokat, szenvedélyes pillanatokat, szeretetet, barátokat, és rengeteg kérdést. De egy valamire sosem lesz képes. Időben választ adni arra, hogy: miért?

 Meteorológusaink tanácstalanok; képtelenek megjósolni a napok óta tartó, hirtelen feltámadó érzelemviharokat. A keletkezett károkért nem tudunk felelősséget vállalni.

 Megmondom a titkát, édesem a dalnak: 

 Az ember talán sosem felejti el teljesen azokat a hibákat, amiket az életében elkövetett. De ha belátjuk, hogy mit csináltunk rosszul, és azon vagyunk, hogy ne ismétlődjenek meg ezek a hibák, akkor a rossz emlékek csupán halványan élnek velünk tovább. Sose bánjunk meg semmit, bármit is követtünk el. Tanuljunk az esetekből és tegyünk meg mindent, hogy ezen tapasztalatok által jobb emberek legyünk.

Bolyongok ebben az értelmetlen világban
Nem bízok már senkiben csak a magányban
Lelkem kiszáradt folyó nem sodor már magával
elbírni ezt nehéz kezemben egy hitetlen bibliával.

Nem maradt már semmi csak az emlékek
Változás útján eltűntek már az értékek
emberi eszmék tovaszállva egy hosszú úton
egyedül haladva sokszor elgondolkozunk magunkon...

 Volt az az idő - lehet, hogy egy napig tartott, lehet, hogy pár napig, már nem emlékszem-, amikor úgy tűnt, hogy minden összeáll. Úgyhogy nyilvánvalóan ideje volt jól elbarmolni az egészet.- Nick Hornby

 Nem legyőzni kell az akadályt - hanem túljutni rajta. A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derűsen rohan a tenger felé. -Müller Péter

 ‎"Ha egy asszony valamit el akar érni, mindig össze tud szedni annyi akaratot, hogy varázslást tegyen, egyszerre ő legyen a legszebb, a senki máshoz nem hasonló, a megtestesült szuggesztió, hogy csak én kellek neked..."

 Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba. Lassan közelít és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakon csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz.
Megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, hanem odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk.
Az igazi ölelés visszafogott. Úgy kúszik végig a testen, mint a napfény.
Lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék

 ‎"Olyan pillantással, mint amelynek hívására egyszer nem feleltünk, soha többé nem találkozunk, és olykor egész életünket a keresésével töltjük. Ó, a fiatalság őrülete ez, az hiheti csak, hogy későbbre halaszthatja a boldogságot, és hogy a boldogságra mindig rátalál!"
/Francois Mauriac/

 "Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom."
/Ady Endre/

 ‎"Engem mindig félig szerettek,
Van jogom, hogy gonosz lehessek
S úgy haljak meg, hogy nagyon fájjon,
Kik szivüket úgy óvták tőlem."
/Ady Endre/

 "Van egy különös játék... Nő és férfi játssza. Írott szabályai nincsenek. Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. (...) Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni. Győzni, és elnyerni a másikat. És ez nem játék."
/Csitáry-Hock Tamás/

 A lényeg lényegének lényege lényegében lényegtelen, mert a deffiníció szubjektivitása már annyira dekompatív, hogy az már egyben morálisan egzisztenciális is.

 A kérdés definisztikai szuggesztivitása olyan illomenálisan korrigálja morális egzisztenciámat, hogy ahhoz fogható szukurális precedens még nem fordult elő praxisomban.

 Szép dolog, jó dolog. Fejlett technika, fejlett egészségügy, fejltett tudományok. De mi történt