Szélmalomharc...

a gyökerekkel? Hol hagytuk el a gyökereinket???

Milyen dolgog az amikor egy városban felnőtt ember, 3 perc altt bealáz egy falusit azzal, hogy begyújt egy cserépkályhát? Hova tűnt a kreativitás? Hova tűnt a gondolkodás? Hova tűnt az "egyszerű parazsti ész"??? Nem, nem mondom hogy én jobb lennék bárkinél... De senki se jobb nállam! 

Emberek vagyunk, egyenlőek. Nincs jobb, nincs rosszabb. Aki többet tud egy területen az kevesebbet egy másikon. Nincs tökéletes, nincs legjobb, nincs legszebb. És ez így jó. Egy dolgot sajnálok, az emberek ezt nem fogadják el. Mindenki többnek, szebbnek, jobbnak hiszi magát másoknál, vagy éppen többnek, szebbnek, jobbnak gondol magánál.

De nem! Mindenki "egyforma", ugyanannyit ér. Jogos, jöhettek a bőnözőkkel... Kérdezd meg magdatól!

Te meg tudnád csinálni? Jó esteben a válasz, nem, mert az erkölcs, a törvény. Hát Ő ebben több nállad. Nem védeni akarom. De Te sem vagy jobb. Ha nem is úgy mint Ő, de Te is mások és saját magad ellensége vagy. Irigykedsz, hazudsz, kétszínű, beképzelt vagy. Ne érts félre én sem vagyok más. Nem gondolom, hogy jobb lennék bárkinél! DE azt tudom, hogy kevesebb sem vagyok! Hisz Ő is csak egy ember, korlátlan, mégis

korlátozott lehetőségekkel.

Hát szóval, feljöttem Zemplénbe, távol kerülni a város zajától, telefon, számítóg, internet, emberek nélkül. Gyakorlatilag eddig otthon is maradhattam volna...

Gépen hoztam (mert hát adminisztrálni kell), mobilnetet hoztam (mert hát kellhet), telefont is hoztam (hát azért mégis kommunikállni kell valahogy) és ugye itt is vannak emberek.

Nahát, miért is kezdtem el ezt írni? Kimentem fáért, hogy rakjak még a cserépkályhába.

Az ajtóból visszanéztem és őszintén szólva elborzasztott a látvány...

Néhány ágy, egy asztal, egy szék. eddig nem is lenne gond. De mi van az asztalon?

Egy pohér, egy tányér, egy hamutál... A tányérban tészta, a hamutálban csak hamiu, csikk a cserépkályhában a bohárban whiskey-gyömbér. Belefér, pihenni jöttem. 

Mi van még? És itt borzadtam el... 2 mobiltelefon, egy laptop mobil internettel, egy sorsjegy, és némi készpénz...

Komolyan annyira elfajult a világ, hogy nem tudjuk értékelni a szél süvítését? A csillagok szépségét? Az avar ropogását a talpunk alatt? A csendet! A nyugalmat! A természetet!!! Komolyan szükségünk van mindenféle elektromos "dologra", hogy bolodgok legyünk? Élet ez? Állandóan rohanunk, stresszelünk,mindig többre vágyunk.

DE mi az amire igazán vágyunk? MI tesz minket igazán boldoggá?

Erre a kérdésre nem tudom a választ. Egy dolgot viszont tudok, nem az internet, nem a számítógép nem a mobiltelefon és nem a pénz.

Legalább az a néhány ember aki ezt olvassa, gondolja át. 

Mi az amiért ÉRDEMES ÉLNI?

 

 

(Ha nem lehetne elérni pár napon belül, akkor gázmérgezésben elhunytam, de nem kell izgulni!!!

Telefonok direkt vannak kikapcsolva, és van helyi érő aki vigyázzon rám, meg hát Én sem estem teljesen a fejemre :)