Varázslat ez az alázat
Hiszen, csak elpazarolt percek
Bárki lehetsz tőlem
... Én megvetően
Mondom, hogy
Nem ismerlek
Mindig egyedül voltam
És biztosan tudtam, hogy
Soha, senki nem védett
Ez a mindent átitató
Mindenható átok belém égett
Keresem a helyemet
A glória a fejemet
A kötelező rosszon túl vagyok
Én egyre jobban tudom
Mindig gyengébb minden pofon
Amit búcsúzóul még majd megkapok
Azt hiszem, bármi jobb lehet ennél
Az életem maga a légüres tér
Az egyetlen szép az lenne
Ha bennem lebegnél
Gyűlölök vakon várni
Történjen majd bármi
Úgyis leleplezlek
Vagy felfedezlek
2012.01.19. 20:00 Don_Quijote
Az Est Gondolata 2012.01.19
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://donquijote.blog.hu/api/trackback/id/tr803592017
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek