2007.09.19. 08:00 Don_Quijote
A Reggel Gondolata 09.19.
Bizonyos tekintetben, az ember áll hozzánk a legközelebb, mert ő az, akivel jót kell tennünk, és akit el kell tűrnünk. Ha azonban embertársam akadályozná az én sajátos feladatomat, az ember is csak egy lesz szememben, a közömbös jelenségek közül. Akár a nap, a szél, vagy az erdők vadja. Igaz, hogy csak bizonyos cselekvést akadályozhat meg, mert a törekvésnek és a hajlamnak nincs akadálya. Hiszen eleve számoltam a feltételekkel, és cselekvésemnek más irányt adhatok. Mert az értelem a cselekvés minden akadályát átformálja, átváltoztatja, közvetlen céllá. Így lesz a cselekvést gátló akadályból, cselekvés, az út torlaszából út.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://donquijote.blog.hu/api/trackback/id/tr65169922
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek