Szélmalomharc...

 A reklám

Ahhoz, hogy átlássuk miről is szeretnék ebben a kis szösszenetben szót ejteni, először tisztáznom kell, számomra mit is jelent a reklám.

A reklám olyan auditív, vizuális vagy audió-vizuális eszköz, aminek segítségével a kedves, jóhiszemű, szegény (és nem csak anyagilag) és ártatlan polgárokat vesznek rá olyan termékek vásárlására és/vagy fogyasztására, amire egyébként semmi szükségük nincsen, de legalábbis nem volt addig, amíg meg nem látta az ominózus reklámot, és nem ébredt fel benne az érzés, hogy de jó is lenne, ha nekem is lenne. Mivel a piac igen túltelített minden területen, így a versenyben résztvevő cégek ily módon szeretnének nagyobb eladási rátát elérni. Tulajdonképpen már kiskorunk óta tömik a fejünket az „amerikai álom”-mal, miszerint mindenki annyit ér, mint a ruhája, kocsija, stb. Szép és jó lehet ez a kapitalista világnézet a folyó túlpartjáról, a termelő nézetéből. Minél többet ad el, annál többet keres, ugyanakkor a kispolgár, aki megizzad minden forintjáért, amit aztán a gyerekei által lassan már követelt felesleges árucikkekre költi. Tulajdonképpen mi értelme van annak, hogy olyan dolgokat, használati cikkeket veszünk, amelyeket egyszer ha használunk, aztán eltűnik a süllyesztőben, s majd évek múltán a lomtalanításnál látjuk újra. Természetesen kidobva.

Még oldalakon keresztül tudnám írni a saját véleményemet a reklámok (szerintem) káros hatásairól, de inkább összegezném: A reklámok tulajdonképpen olyan vágyat ébresztenek, olyan értékrendet állítanak fel aminek semmi köze ahhoz, amire ténylegesen szükségük lenne az embereknek.

Vágyak, értékrendek

Mint már korábban írtam, a reklámok vágyakat ébresztenek, emocionálisan hatnak az emberekre. Legtöbbször bemutatják, hogy hogyan is érezhetné jól magát valaki a saját bőrében, amit azzal érnek el, hogy félelmeket alakítanak ki: túl kövér vagyok, túl zsíros a hajam, túl fehér a bőröm, túl ráncos, túl, túl, túl, nem vagyok Brad Pitt vagy Naomi Campbell. Ezeknek a reklámoknak a hatására az emberek elvesztik önbizalmukat és azoknak az ajánlott szereknek a vásárlásához és használatához folyamodnak amiről az adott reklám szól. A XXI. században az elsődleges szempont, hogy hogyan néz ki valaki. A külsőre helyeződött a hangsúly: milyen ruhát hord, milyen kocsival jár, márkás vagy sem.  Olyan trendeket teremt, amelyek korábban eszébe sem jutottak volna senkinek. Valakinek mégis eszébe jutott, és ebből gazdagodott vagy gazdagodik meg éppen. Tulajdonképpen manipulálnak minket és vásárlásra ösztönöznek. De mivel is érik ezt el?

Félelmeink

Legtöbbször félelmeinkre alapoznak. „Nem vagyok elég karcsú, nem vagyok elég barna, nem hordok elég trendi ruhákat, nem áll állandóan jól a hajam, pedig ez a taft még a berlini szelet, meg a párizsi szemerkélő esőt is bírja. Nincs olyan derekam, mint Barbinak, nem vagyok olyan mint a Coca-Cola: 90-60-90. Nem úgy nézek ki, mint Brad Pitt: nem vagyok szőke kék szemű, nincs Mercedesz-em, BMW-m vagy Audim - hogy csak a legelterjedtebb közép, felső kategóriás kocsikat említsem. Nem a legújabb a mobilom.” Gondolom mindenki látta a plakátokat, miszerint „Elrejtenéd” vagy „Szégyelled a mobilod”? Elég sokszor az emberek presztizsének, pénzügyi helyzetének mutogatására buzdítanak: „Ha nincs elég pénzed akkor nem is vagy való a társadalomba, abba a társadalomba, amit mi építünk, ebbe a fogyasztói társadalomba.”

Belehajszolják az embereket a fogyasztásba, mert elérik, hogy ne érezzük jól magunkat a saját bőrünkben, és ne fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, mikor mások talán elfogadnának. Az öregek manapság már nem lehetnek ráncosak, de miért is lennének ha segít nekik a „Visi” legújabb Q10 tartalmú, ránctalanítója. De ha nem használ természetesen visszafizetik az árát. Vagy ha régi telefonunk van, azt már szégyellnünk kell, és le kell cserélni egy trendi újra.

Férfi és női ideálokat állítanak elénk: kockahas, domborodó izmok pasiknál, feszes fenék, vékonyka derék, tenyérbe simuló mellek nőknél.

Lassan már nem férfi a férfi, ha nem jár sportkocsival vagy legalábbis valamilyen márkás drága luxusautóval, és nem nő a nő, ha nem tart a haja akár az orkánban is, nem szoláriumozott, és nem felel meg a legújabb divatnak.

Mi értelme van ennek az egésznek? Az öreg ráncok nélkül is öreg marad. A régi telefonnal is lehet sms-t küldeni és telefonálni, és nézhet ki egy nő vagy férfi bármilyen jól a „IQfighter”, esze semmi fogd meg jól.

Persze a másik oldalról nézve pedig, így lehet eladni azokat az egyébként felesleges dolgokat, amiket fillérekért legyártanak aztán vagyonokért eladnak nekünk.

Hangzatosabbnál hangzatosabb szlogeneket csatolnak a termékekhez, ami szintén az eladást szolgálja.

Tulajdonképpen még oldalakon keresztül tudnám folytatni a téma által kiváltott gondolataimat, érzéseimet, de a terjedelem szűkössége miatt álljon itt lezárásként egy idézet.

Az Adamik Tamás – A. Juhász Anna – Aczél Petra : Retorika című tankönyv szerint:

„ A szlogenek tehát nem a logikusnak, az ésszerűnek szólnak. A szlogenek segítségével és a reklámüzenetek szövegével együtt úgy érezhetjük, hogy élményt, életérzést, jövőt veszünk.

A szlogen azonban nem csap be, csak a befogadó szeretne becsapódni. A szlogen retorikai működésének felfedésével ugyanis láthatjuk, mi a szándék, és tudhatjuk, hogy teljesülésével elsősorban kinek az érdekei érvényesülnek.”