Varjat vártam, hogy szárnya közt
hozza a hóförgeteget,
de jött a csókos tűmadár,
megcsípett, szárnnyal verdesett.
Kigyúltam, lobogtak a fák,
a rét, a sárga nád, a sás.
Hívott a Vörhenyes Hajú
s már harsogott a suttogás.
De levágtam a tűzmadár
fejét, a tűz is hamvadott,
és akkor megeredt a hó,
verte a lázas ablakot.
Legyek már egyszer hófehér,
akár a téli domb sivár,
oltár koptassa térdeit,
ki tőlem szerelmet kiván.
Utolsó kommentek