Az ifjak, ami jellemüket illeti, vágyakozók és készek arra, hogy megtegyék azt, amire vágyakoznak. […] Vágyaik tekintetében változékonyak, és hamar megcsömörlenek; a vágy hevesen támad bennük és gyorsan megszűnik. […] Szenvedélyesek és forróvérűek; indulataik rabjai: nem tudnak uralkodni érzelmeiken. Becsvágyók, ezért nem tudják elviselni, ha lekezelik őket, és feldühödnek, ha véleményük szerint jogtalanság éri őket. […] Többnyire szép reményekbe ringatják magukat, mert a remény a jövővel kapcsolatos, az emlékezés pedig a múlttal. Az ifjú számára a jövő még hosszú, a múlt viszont rövid, mert az élet hajnalán még nem emlékezhet semmire, de mindent remélhet. Könnyen be lehet csapni őket a mondottak miatt, mert könnyen remélnek. És bátrabbak, mert hevesek és reményteljesek; az előbbi félelmet nem ismerővé teszi őket, az utóbbi pedig magabiztossá. […] És inkább választják a szép tettet, mint a hasznosat. Életük irányítója ugyanis inkább a jellem, mint a számítás, mert a számításnak a hasznosság, az erénynek a szép a célja. A többi életkornál jobban szeretik barátaikat és társaikat, mert örülnek az együttlétnek, és semmit sem a hasznosság szempontjából ítélnek meg, következésképpen a barátaikat sem. […] mindent túlzottan csinálnak; túlzottan szeretnek és túlzottan gyűlölnek[…] Meg vannak győződve, hogy mindent tudnak és ezt eltökélten állítják; ez az oka annak, hogy mindenben mértéktelenek. Jogtalanságaikat is elbizakodottságból követik el, nem gonoszságból. És hajlamosak szánakozásra, mert minden embert tisztességesnek és jobbnak tartanak. Mert saját ártatlanságukkal mérik embertársaikat is. Szeretnek nevetni, ezért tréfálkozók is. A tréfálkozás ugyanis olyan féktelenség, melyet a műveltség tart kordában.
Ilyen az ifjak jelleme.
Utolsó kommentek