A lovagregények a plafonig értek
És köztük egy szikár alak ült.
A füstölgő gyertya a körmére égett,
És az ész fejvesztve menekült.
A valóság végül már messze járt,
S ő elindult akkor, hogy átélje amit kitalált.
Don Quijote,Don Quijote
A szélmalom csak játszik veled.
Don Quijote, DonQuijote,
Ma is köztünk élsz, de más a neved.
Don Quijote, Don Quijote,
A szélmalomharc mire való?
Don Quijote, Don Quijote,
Minek álmodni, ha ébren is jó?
A búsképű lovag az utakat rója,
Ha nincs hát keres akadályt,
S ha úgy érzi fontos, hogy valaki várja
Egy Dulcineát is kitalál.
A valóság gyakran a fejére áll
S ő nekivág akkor, és rémes
Hogy néha mit csinál.
Neo Tones : Don Quijote
Utolsó kommentek