Ezek a csatakos, nyár végi éjszakák, mikor, gázolva a réten át, e boszorkányos vegykonyhában, egyszerre az élet elemeit érzed. A füstöt és a szénaillatot, az erjedő és rothadó növényi és állati szövetek páráját, azt a félelmes és vonzó illatot, amelynek összege az élet. Csodálatos alchimia ez. Gyakorlatához nem kell hegyes süveg, sem lángoló kemencék. Szagold, ízleld, hunyd be a szemed, s bölcsebb leszel, mint az, aki megtalálta a titkos követ.
2010.08.16. 08:00 Don_Quijote
A Reggel Gondolata 08.16.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://donquijote.blog.hu/api/trackback/id/tr422225676
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek