Szélmalomharc...

Hmmmm. Érdekes dolog az élet. Kíváncsi lennék kinek mit jelent. Nekem az élet végtelen lehetőség. Minden reggel mikor felkelek egy gyönyörű új nap kezdete amikor bármi megtörténhet. Ha azt mondom bármi akkor úgy is gondolom, lehet az egy új szerelem, egy új barátság egy üzlet lehetősége vagy amit csak el tudsz képzelni, talán az ötös lottó főnyereménye. Ki tudja mit hoz a mai nap? És ki tudja mi lesz holnap?

Van valami amit nem tudok megérteni az emberekben. Miért nem tudnak örülni annak ami van??? Nem mondom, hogy olyan hű de tapasztalt lennék, nem vagyok öreg sem, hogy élettapasztalatot tudnék megosztani bárkivel is. De ettől függetlenül sok mindent átéltem már. Voltam fenn és voltam lenn. Jártam a sötét oldalon és megismertem a világosság erejét is (nem, nem kell félni nem vagyok egyik egyháznak sem fanatikus hívője, nem vagyok szekta tag vagy hasonlók…). Sok mindent kipróbáltam, ha az egyik kevésbé ment, jött a másik, és nem válogattam a módszerekben. Mindig azt választottam ami a legcélravezetőbb volt, és választom ma is, legyen az az emberek szemében a megtestesült gonosz avagy angyali cselekvés. Érdekes, hogy bárkiről legyen is szó, nem lehet csak egy jelzővel illetni. Bár mondhatjuk valakire, hogy az egy jó ember, de mit jelent a jó? Ő tényleg egy jó ember? Gondoljunk bele jobban. Mire is mondtuk, hogy ő egy jó ember? Épp arról volt szó, hogy milyen segítőkész, és tényleg ő egy jó ember. Közelítsük csak meg valahonnan máshonnan a dolgot! Nézzük csak. Szokott alkoholt inni? Hú elég sokat, ha túl sokat iszik nagyon agresszív. Tényleg olyan jó ember? Talán nem csak egy valami van amit nem tudok megérteni az emberekben. Miért kell véleményt formálni valamiről vagy valakiről. Rühellem azt a kérdést, hogy neked mi a véleményed erről/arról? Miért szükséges, hogy legyen róla véleményem? Miért nem fogadhatom el úgy ahogy van? Nem, nem szeretek véleményt alkotni, ugyanakkor kétszínűségnek tűnhet, de nekem is van véleményem az emberekről, a helyzetekről. Nem mindig, leginkább akkor van igazi, kifejezett véleményem amikor az negatív. Miért? Talán a nevelésem miatt. Talán azért mert alapvetően mindenkiben találok valamit amiért pozitív lehet számomra. Miért csak akkor van kiforrott és kimondott véleményem amikor az negatív? Egyszerű a kérdés. Azért mert akkor valami olyat tett az illető ami az ÉN normáimnak nem felel meg. És igen nem véletlen, hogy az én nagy betűkkel lett szedve. Elértem az én kérdéséhez. Mindenkinek megvan a maga neveltetése, a saját értékrendje. Mi alapján mondhatom én azt, hogy valami jó vagy rossz? Mi alapján ítélkezhetek? Ki vagyok én egyáltalán, hogy ítélkezzek? Ezen a bolygón van még legalább tíz milliárd ember rajtam kívül… Ki vagyok ÉN(???), hogy bárkinek is azt mondhassam, hogy amit csinált az rossz, vagy éppen jó? ÉN csak a saját értékrendem, a saját megítélésem alapján dönthetek bármiről is. Gondolhatom e azt, hogy az másnak is megfelel úgy? Miért felelne meg? Mindenkinek más az értékrendje, mindenki mást kapott otthonról, mást hozott magával, mást és máshogy tanult, mást látott más a világnézete, más a gondolkozása. Mégis mindenki azt gondolja, hogy úgy a jó ahogy Ő csinálja. De vajon tényleg neki van igaza? Vagy netán nekem? Vagy a Kovács Pistinek aki viszont teljesen máshogy gondolja? Három különböző vélemény. Akkor most kinek van igaza? Mindenkinek igaza van a saját felfogása szerint és senkinek sincs igaza a másik felfogása szerint. Akkor miért kell győzködni a másikat, hogy akkor is úgy van ahogy ÉN gondolom???? Sajnos én sem vagyok különb. Az igaz, hogy nem szeretek véleményt alkotni, és mindenkiben keresem azt ami az én értékrendem szerint jónak számít. Ezt legtöbbször meg is találom. De legtöbbször mikor nem kérdezik hanem saját magam kezdek el beszélni valamiről/valakiről előjönnek azok a rejtett sebek amiket talán még magam elől is takargattam és kimondom azt ami a szívemet, a lelkemet nyomja. Kimondom talán az igaz véleményemet, amit egyébként még magam elől is rejtegetek. Mert nem akarom elfogadni, mert nem szeretném elhinni. De csak írok és írok és lassan már értelme sincs annak ami itt ömlik belőlem. Mi ömlik belőlem? A keserűség. Bármennyire is próbálom magam mindig jókedvűnek mutatni. Bármennyire is élvezem az életet (mert igen élvezem!). Túl sokszor érzem magányosnak magam. Ezer meg egy társaságban benne vagyok. Ismerek ilyen meg olyan embereket. De érdekes módon még egy olyan társaság nem volt amivel huzamosabb ideig foglalkoztam volna. Persze az ismeretség és a baráti viszony sokáig megmarad, csak néha meg kell ápolgatni a szálakat, de ez már csak kapcsolati tőke, nem igazi kapcsolat, nem igazi társaság, nem igazi barátság. Hogy mit nevezek én igaz barátságnak, arról megint sokat tudnék írni. Nem teszem. Lassan engem is csábít a jó puha, meleg ágyikó. Sokan gondolják azt rólam, hogy én állandóan pörgök. Néha igen, ha a helyzet azt kívánja. Hiába vagyok társaságfüggő, hiába szeretek állandóan a középpontban lenni, hiába van feltűnési viszketegségem, mégis a legtöbb időt a szobámban töltöm a számítógép, vagy letöltött filmek, vagy egy két könyv előtt. Állarcot hordok mint mindenki más is. Kevesebbet mint néha szeretnék, de mindig többet mint kellene. De mint már megmondották: Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő. Ez úgy érzem még jó darabig nem is fog változni.

Azonban visszatérve az alapgondolathoz amiből kiindult ez az egész szóáradat. Miért nem tudnak az emberek örülni annak ami van? Miért kell mindig amiatt keseregni ami nincs? Miért kell egyáltalán arra gondolni ami nincs? Miért nem lehet arra gondolni ami van? Miért nem elégednek meg az emberek azzal amilyük van? Legtöbbször sokkal több minden áll rendelkezésükre mint amennyire ténylegesen szükségük lenne. Miért kell a másikat okolnunk azért mert nekünk rossz? De miért is rossz nekünk? Nah most akkor mi is van? Miért, miért miért? A legrosszabb kérdőszó…   

Még szívesen folytatnám és folytathatnám is de már hajnalodik, és nekem ki kell ugranom az ágyból, hisz a barátom már vár reám, és én kedvelem őt nagyon kedvelem őt. Hisz ő Mackó Mici a Mackóóó J

 

Nah jóéjt mindenkinek ennyi volt a móka (?) mára zárul Mici mókatára, de ha tetszett, akkor… basszus… Elég depressziós lehetsz…