Belép a férfi az előszobába,
az ajtót kulcsra zárja.
Kettőt se lép:
az ajtót kulcsra zárja.
Kettőt se lép:
Kop, kop, kop.
“Mintha kopogást hallanék.”
Megfordul. Kitekint.
Senki sincs odakint.
“Hallucinálok?”
Becsukja a kémlelő-rácsot.
Csóválja a fejét.
Megfordul. Kitekint.
Senki sincs odakint.
“Hallucinálok?”
Becsukja a kémlelő-rácsot.
Csóválja a fejét.
Kop, kop, kop.
Akárcsak az elébb.
Megfordul. Kitekint.
Senki sincs odakint.
Kilép.
Megfordul. Kitekint.
Senki sincs odakint.
Kilép.
“Ki lehet,
csak nem a szellemek?”
csak nem a szellemek?”
A lépcsőház üres.
Kong.
Kísérteties.
Senki és semmi más,
csak macskanyávogás.
Kong.
Kísérteties.
Senki és semmi más,
csak macskanyávogás.
Belép s az ajtót kulcsra zárja,
és vetkőzni kezd dudorászva.
“Akkor gyere, mikor mondom,
csizmád sarka ne kopogjon.”
és vetkőzni kezd dudorászva.
“Akkor gyere, mikor mondom,
csizmád sarka ne kopogjon.”
Kop, kop, kop.
“Mi ez?
Ki az?"
Kinéz.
S kezdődik újra az egész.
Ki az?"
Kinéz.
S kezdődik újra az egész.
A lépcsőház üres.
Kong.
Kísérteties.
Senki és semmi más,
csak a nyávogás
elhaló visszhangja: sicc!
Kong.
Kísérteties.
Senki és semmi más,
csak a nyávogás
elhaló visszhangja: sicc!
Sicc! Sicc! Sicc!
Fehér, akár a fal.
“Csak nincs valami baj?
az eszem...
a szívem...
Úgy megszárad bennem a szű,
mint mezőben ősszel a fű...”
Legyint.
Tovább vetkőzik.
S megint:
“Csak nincs valami baj?
az eszem...
a szívem...
Úgy megszárad bennem a szű,
mint mezőben ősszel a fű...”
Legyint.
Tovább vetkőzik.
S megint:
Kop, kop, kop.
Dermedten áll.
Nyakában még a sál
és félig még rajta a nagykabát.
Nyakában még a sál
és félig még rajta a nagykabát.
Kop, kop, kop.
Mint aki elszánja magát:
“lesz, ami lesz!”
az ajtónak ugrik, de csak
kiles.
“lesz, ami lesz!”
az ajtónak ugrik, de csak
kiles.
Szíve torkában, lélegzet-fojtva
a kilincset lenyomja,
és mellét a sötétnek vetve
úgy áll be az ajtókeretbe,
mint a mártírok a filmen.
a kilincset lenyomja,
és mellét a sötétnek vetve
úgy áll be az ajtókeretbe,
mint a mártírok a filmen.
Odakint senki sincsen.
A lépcsőház üres.
Kong.
Kísérteties.
“Pattogó indulók, parancsszavak,
szögesdrót – barakk.”
A lépcsőház üres.
Kong.
Kísérteties.
“Pattogó indulók, parancsszavak,
szögesdrót – barakk.”
Áll, mint a feszület, olyanformán,
két keze a két ajtófélfán;
aztán, mint a fogoly,
magasba tartott kézzel,
majd átkulcsolja tarkóját
s letérdel.
két keze a két ajtófélfán;
aztán, mint a fogoly,
magasba tartott kézzel,
majd átkulcsolja tarkóját
s letérdel.
A lépcsőház üres.
Kong.
Kísérteties.
Senki és semmi más,
csak újabb macskanyávogás.
Kong.
Kísérteties.
Senki és semmi más,
csak újabb macskanyávogás.
Betámolyog.
Az ajtót kulcsra zárja.
Remeg, akár a nyárfa.
Az ajtót kulcsra zárja.
Remeg, akár a nyárfa.
Kop, kop, kop.
Nézi a karikára-fűzött kulcscsomót:
ing-leng a zárban.
Nézi halálra-váltan.
Nézi megalázottan.
Kipróbálja és koppan:
ing-leng a zárban.
Nézi halálra-váltan.
Nézi megalázottan.
Kipróbálja és koppan:
Kop, kop, kop.
Utolsó kommentek