2007.10.22. 08:00 Don_Quijote
A Reggel Gondolata 10.22.
Volt valami különleges ebben az októberben. Arcunkat a napfény felé fordítottuk, mely oly gyöngéd volt e hetekben, mint egy öregedő férfi érzése, mellyel egykori vetélytársaira és szerelmeseire gondol. Senki nem akart semmit. Az erdőnek olyan szaga volt, mint egy régi, nemes fából faragott ruhásszekrénynek. A tisztásra néha kilépett egy őz vagy egy öregedő moziszínésznő. Soha nem éltem ilyen választékosan: az október sugártörésének oldalában lebegtünk, csak nem jambusokban szóltunk a pincérhez. A világ elegáns volt és illatos. Erre az októberre emlékezem most. Soha többé nem éltem meg ilyen októbert. Magamra öltöm puha anyagát, mint valamilyen átmeneti konfekcióöltönyt.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://donquijote.blog.hu/api/trackback/id/tr20203402
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek