Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy halálra ítélt vágyakat húzok
Magam után, de már alig bírom
És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok
És csak kezeket látok furcsa magasban
Kiáltanék nem így akartam
És nem tudom, hogy mért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt
Akartam, mert akarni kell
Aki megszületett, az többé nem felel
magáért, mert az öntudat gagyog
Súgja a jelet, hogy íme én vagyok
Az aki mindent csak szépen tehet
S tetteimért már nem felelhetek,
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen
Hogy eltékozoljam az összes életem.
Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy mitől félek, hogy miért hallgatok
Arról, amit mondani kell
Amit helyettem senki nem mondhat el
És csak kezeket látok furcsa magasban
Kiáltanék nem így akartam
És nem tudom, hogy mért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt
Akartam, mert akarni kell
Aki megszületett, az többé nem felel
magáért, mert az öntudat gagyog
Súgja a jelet, hogy íme én vagyok
Az aki mindent csak szépen tehet
S tetteimért már nem felelhetek,
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen
Hogy eltékozoljam az összes életem.
2007.10.14. 21:07 Don_Quijote
Republic : Furcsa Magasban
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://donquijote.blog.hu/api/trackback/id/tr73196254
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek