Két Hordó megy, az egyik bort cipel,
A másik csak ásít.
Emez csöndben halad, egy hang sem hangzik el,
Lépked szerényen,
Amaz vágtat kevélyen,
Alatta döng az út, csattogva úgy lohol,
Hogy száll a por,
Ha hallják messziről, mindenki fut serényen,
S el is rejtőznek sokan.
De dönghet bármily hangosan,
Az elsőnek bizony sokkal több haszna van.
Ki önnön tetteit harsogva kiabálja,
Annak csekély az ára,
Ki szorgos, tettre kész, -majd mindig halkan él,
Nagy emberek helyett inkább a tett beszél.
Gyakran nagy eszme kél ész szabta rendben,
De csendben.
Utolsó kommentek