Szélmalomharc...

Vétkezik, aki hajszolja a gyönyört, mint valami jót és kerüli a fájdalmat, mint valami rosszat. Mivel a hitványak gyakran tobzódnak élvezetekben, és a feltételeik is megvannak hozzá, a derék emberek pedig ki vannak szolgáltatva a fájdalomnak, és a fájdalom okozóinak, az ember sokszor kénytelen vádolnia közös természetet, mint ha úgy osztaná ki a sorsot a gonoszoknak és a derekaknak, hogy nincs tekintettel az érdemre. Azon kívül az, aki a fájdalomtól fél, egyszer majd félni fog valami szükségszerűen bekövetkező eseménytől is, ami már vétek számba megy. Aki a gyönyöre vadászik, az nem fog tartózkodni az igazságtalanságtól, ami nyilvánvaló vétek. Ami pedig a közös természet szempontjából közömbös, mert ha nem volna előtte közömbös, akár az egyik akár a másik, akkor nem alkotott volna kétfélét, azt közömbösnek kell venniük mindazoknak, kik a természet szerint gondolkodnak, és a természetet vezérükként akarják követni.