Remekbe szabott foszló gúnya,
vérzőn érző testi kín.
Enyhe szélbe fulló sóhaj,
rongy életem vajh' mit ér?
Koldus vagyok a koldusok közt,
de lélekben mégis úr.
Gazdagságom nem mérhető,
a lelkem, nem eladó.
Szabad vagyok, akár a madár,
ezüstrácsok hűs ölén.
De szívemben ott él a dal,
valahol, valakiért.
Bár szegény vagyok, adni tudok,
többet, mint sok víg vitéz.
Kérned sem kell, hisz jár néked
mindaddig, míg bennem élsz.
...hiszen gazdag vagyok;
lelkem szeret, hisz, remél.
Koldusok közt a legkoldusabb,
de legúrabb úr e földtekén.
Utolsó kommentek