Szélmalomharc...

Az én tudatomban a szeptember egy verssel ér véget. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezen felül még a világmindenség is benne van, s minden, amit az ember az élettel és halállal…

Mintha kihűlt volna az öröm a földön. Néha, pillanatokra, parázslik még valahol. Az ember lelke mélyén él az emlék valamilyen derűs, napfényes, játékos világról, ahol a kötelesség szórakozás is, az erőfeszítés kellemes és értelmes... Nézd meg az arcokat! Amerre jársz, a…

Nem az egész földet foglaljuk el, hanem csak egy lábnyomnyit, nem a hegyet csak képét a szemünkben, nem a tengert csak mozgékony erejét és felszínének tükröződéseit. Semmi nem a miénk, csak a látszat, ezért ragaszkodunk hozzá oly erősen.

Mindent és mindenhol, de nem kényszeresen. Keresem magamat és azokat, akik segithetnek magamat megtalálni, vagy akiknek én segithetek, hogy magukra leljenek, de nem függök attól, hogy ez sikerrel jár-e. Ugyanakkor soha nem azt találom meg, akit keresek, de mindig rájövök, hogy akit…

Vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek elő, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek…

Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne…

Az ember egy életen át, készül valamire. Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a…

Világosítsd föl gyermeked:a haramiák emberek;a boszorkák - kofák, kasok.(Csahos kutyák nem farkasok!)Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,de mind-mind pénzre vált reményt;ki szenet árul, ki szerelmet,ki pedig ilyen költeményt.   József Attila